Címlap » Alexander Schmemann: Liturgia és élet
Alexander Schmemann: Liturgia és élet
Ajánló
„Nyugat szavainak szükségük van Kelet szavaira, hogy az Isten igéje egyre jobban tárja fel a maga kifürkészhetetlen gazdagságát. (...)
(...) Keleten a liturgikus imádság (...) az emberi személyt a maga teljességében vonja be az imádságba: a misztériumot annak magasan kifinomult tartalmában élik meg, de ugyanakkor az érzelmeknek azzal a melegével, amelyet ez éleszt a megváltott emberiség szívében. A szent cselekményben az ember testisége is be van vonva a dícséretbe, és mindenben megnyilvánul az a szépség, amely Keleten az egyik legkedveltebb név az isteni harmóniának és az átváltozott ember mintájának kifejezésére: megnyilvánul a templom formájában, a hangokban, a színekben, a fényekben, az illatokban. A szertartások hosszasan elnyújtott ideje, a könyörgések ismétlése, mindez végül is kifejezi az egész személyiség fokozatos azonosulását az ünnepelt misztériummal. (...)
A kozmikus valóság is meg van híva a hálaadásra (...). Ebben a felfogásban kifejezésre jut egy kiegyensúlyozott és csodálatos tanítás a teremtett világnak (...) a méltóságáról.
Annak, aki igazán jelentős és fontos kapcsolatot keres saját magával és a világgal, (...) a liturgia feltárja az utat az új ember egyensúlya felé, és tiszteletre szólít fel a teremtett világban levő eucharisztikus lehetőségek előtt (...) Kelet ezt az iskolát ajánlja fel az embernek aki keresi az élet értelmét (...).
Hadd élvezhesse már a harmadik évezred embere ezt a felfedezést, akihez végre eljut az egyetértő és ezért teljesen hihető szó (...)”
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
II. János Pál pápa Kelet Világossága kezdetű apostoli leveléből (1995. május 2.; Keresztes Szilárd fordítása; Szent István Társulat, Budapest)
- Nyomtatóbarát változat
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- Oldal küldése ismerősnek
