Címlap » Alexander Schmemann: Liturgia és élet » Liturgia és hitoktatás » Liturgia és hitoktatás – IV. » A szentségek

A szentségek

(3) A hitoktatásban különösen fontos a szentségek és a Szent Liturgia helyes bemutatása. A hittanórán általában a szentségek definicióját, meghatározását szokták számonkérni, ahelyett, hogy a jelentésüket próbálnák közel hozni a gyerekekhez a liturgia felépítésén és szövegein keresztül. A Keresztség elemzése például a következő gazdag anyagot kinálja a Biblia, a keresztény erkölcstan és tanítás vonatkozásában:

(a) A Keresztelés ördögűző szertartással kezdődik: a keresztény „gonosz” és „ördög” fogalmak bemutatásával, és Krisztusnak a sátán fölött aratott győzelme ismertetésével (Jézus ördögöt űz, Jézus felhatalmazta a földön küzdő Egyházat a „világ fejedelmével” való harcra stb.). Hitünknek ezt az aspektusát ma a keresztények nagy része figyelmen kívül hagyja.

(b) Ezt követően megtagadjuk a sátánt és csatlakozunk Krisztushoz: minden keresztény ember magatartását, és a keresztény erkölcsöt is ennek az egyesülésnek kell meghatároznia („Nélkülem semmit sem tudtok cselekedni”).

(c) A Hitvallásban csatlakozunk az Egyház hitéhez, és azt felelősen elfogadjuk.

(d) A víz megáldása: az új „anyag”, az új élet előkészítése, Urunk megkeresztelkedése a Jordán folyóban, az „anyag” szerepe életünkben, az Egyház kozmikus dimenziói.

(e) Megkenés: az olaj jelentése a Szentírásban, a gyógyulás (az irgalmas szamaritánus), a béke (a vízözön végét jelző olajág), a hatalom, az öröm jelképe.

(f) Bemerítés: az ítélet, halál, megtisztulás újjászületés, feltámadás stb. jelképe. Végezetül a fehér ruha felöltése stb.

Fenti példánk csupán vázlatos, nagy vonalakban mégis jól szemlélteti, hogy a katekézis milyen sokféle, változatos módon kapcsolható a szertartások elemzéséhez.