Címlap » Alexander Schmemann: Liturgia és élet » Liturgia és hitoktatás » Liturgia és hitoktatás – IV. » Krisztusra emlékezünk

Krisztusra emlékezünk

(2) Jézus életét és tanítását folyamatosan a liturgiára „vonatkoztatva” tanítsuk. Jó példa erre az ünnepek és a naptár kapcsolata. A liturgikus év Krisztusra való emlékezésre épül. Az egyházi naptár a Krisztusra való emlékezéssel tölti meg az időt, úgy, hogy magát az időt is a megváltás és az új élet kifejezési eszközévé teszi. Azok számára, akiknek az istentisztelet valós élmény, a liturgiában gyakori jelen idő (például a nagyszombati „ma a sír tartja magában”), nem üres retorikai fordulat. A liturgiának ugyanis éppen az a feladata, hogy benne és általa mindaz amit Jézus a múltban tett, a jelenben megelevenedjen, ránk vonatkoztatott aktualitásában, a mi megváltásunkra. Ilymódon minden ünnep egyesülés valamely múltbéli esemény örök jelentésével: az ünnep által mi is részesei lehetünk a szóbanforgó eseménynek, általa betekinthetünk Isten Országába. Mégis úgy látom, hogy hitoktatásunk tanmenete sajnos vajmi kevéssé igazodik gyönyörű liturgikus naptárunk eseményeihez, nem tükrözi az ünnepek harmonikus crescendóját, fokozatos kibontakozását, belső egységét - vagyis magát az Egyház életének igazi örömét. Nem elég, ha a gyermekek csak az ünnepek és a böjti időszakok időpontját tudják. Segítsünk, hogy az ünnep hangulata áthassa őket, hogy ráérezzenek az ünnep lelkületére, hogy a szentírási szövegek, a liturgikus himnuszok és a szertartás részei élő egésszé álljanak össze hitük világában.

Szemléltetésül választottam egy konkrét példát. Az Úr Mennybemenetelét az Újszövetség viszonylag szűkszavúan tárgyalja. E néhány szó örök értelme, az Emberfia Mennybemenetelének kimondhatatlan csodája és öröme az ünnepi szertartásokban válik világossá. Milyen kevesen ismerik ezeket a szövegeket, milyen kevesen várják, és éppen ezért, milyen kevesen részesülnek az ünnep lelki ajándékaiból! Ne mondjuk, hogy „a gyerek ezt úgysem érti”! A gyerekek sokat felfognak anélkül, hogy értenék, és sokat megéreznek, anélkül, hogy analizálnák. A nagyheti szertartások, a Húsvét éjszakájának öröme, az Isten Szülője ünnepeinek derűje, azt hiszem, annakidején valamennyiünket már jóval azelőtt bevezetett az ortodoxiába, mielőtt a szertartások értelmét egyáltalán felfoghattuk volna.

A hitoktatás tehát mindig igazodjék az Egyház életének ritmusához, maguk a hitoktatók pedig tudatosan kövessék és „éljék” is ezt a ritmust.