Címlap » Olvasósarok
Máshol olvastuk, de szeretettel ajánljuk...
Kereszténység a családban
Az alábbiakban egy ortodox szerzetes előadásának a szövegét olvashatjuk. A görögországi (Athosz hegyi) szerzetes Cipruson tartott előadást gyermeknevelésről, keresztény családról. Tovább...
Winnetou - és az ateista világnézet
(Egyház a diktatúrában 1960-1990)
Az ateizmus terjesztésének legfőbb terepe az iskolai oktatás volt. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a tankönyvekben a vallásról és az egyházról semmi pozitívum nem jelenhetett meg, csak olyan adatok, gondolatok, amelyek a vallás tudománytalanságát, az egyház reakciós voltát igazolták. (Ebben a szellemben nyerték a vallásról való képüket a mai kor pedagógusai...) Tovább...
Nagyböjti imádság
Egyházunk nagyon sok, szép imádsággal rendelkezik. Ezek közül - a nagyböjtre való tekintettel - had ajánljam - nem csupán olvasásra (imádságra is!) Szír Szent Efrém imádságát, melyet nagyböjti szertartásaink végén szokott a pap imádkozni: Tovább...
II. Vatikáni Zsinat határozata (részlet)
A keleti egyházak lelki örökségének megőrzése
A keleti egyházak érdemei; joguk saját szertartásukhoz
A történelem, a hagyomány és a számtalan egyházi intézmény világosan mutatja, hogy a keleti egyházak milyen jelentős szolgálatokat tettek az egyetemes Egyháznak. Tovább...
Keleti Egyházak Kongregációjának instrukciója (részlet)
A keleti örökség védelmének kötelezettsége.
Minthogy az Orientalium Ecclesiarum, éppúgy, mint az azt követő dokumentumok, azt szeretné elérni, hogy e kincsek egyre jobban kibontakozzanak és egyre hatékonyabban járuljanak hozzá a világ evangelizálásához, a zsinati határozat leszögezi, hogy a keletieknek joguk és kötelességük e kincseket megőrizni, megismerni és életre váltani. Tovább...
Laci a templomban
Szép, nyári délután volt. Az ilyenre szokás azt mondani: hét ágra süt a nap. Sehol egy felhő, gyönyörű tiszta az ég. A rekkenő hőségben az ember legszívesebben a hűvös szobába húzódna, hogy megvárja, míg odakint is egy kissé lehűl a levegő.
Lacit véletlenül vettem észre. Épp Mariska nénit kísértem ki a kapuig, amikor látom, hogy egy 12-14 év körüli fiú áll tétován a templom lépcsőjénél. Mint aki nem tudja eldönteni, mit tegyen: bemenjen, vagy elszaladjon. Ismerősnek tűnt a fiú. Lázasan dolgozott az agyam. Vajon hol láttam már? Megvan! Múlt vasárnap ő is résztvett a Szent Liturgián. Már akkor feltűnt, mert korábban még soha nem láttam itt. A szertartás után szerettem volna beszélni vele, de hiába kerestem. Elment. És most itt van, s láthatólag nem tudja eldönteni, mit csináljon. Tovább...
