Címlap » Alexander Schmemann: Liturgia és élet » Liturgia és hitoktatás » Liturgia és hitoktatás – III. » Az Egyház-fogalom újjászületése

Az Egyház-fogalom újjászületése

Mindenekelőtt azt kell felismernünk, hogy a gyermekek vallásos nevelésének kérdése nem különíthető el az egész ortodox keresztény közösség megújulásának kérdésétől. Nem taníthatunk olyasmit, amit magunk nem gyakorolunk. Hitoktatásunk olyan lesz, amilyet kiérdemelünk. A „liturgikus hitoktatás” újjászületésének természetes feltétele az Egyház liturgikus életének újjászületése, a hívők mélyebb ismerete, felelősebb viszonyulása, aktívabb részvétele. Mindaddig, amíg „magánliturgiák” folynak a Nagyhéten, amíg templomaink üresen konganak a - lelki és teológiai szempontból - legszebb, nagyszombati szertartásunk napján, amíg a Nagyszombatot papjaink házról-házra járva, a húsvéti étel szentelésével töltik; mindaddig, míg a keresztelő zártkörű családi ünnep marad, az esküvő pedig olyan társas összejövetel, ahol fontosabb a fényképész, mint a pap; amíg az évi egyszeri Szentáldozást, Krisztus Testének és Vérének magunkhoz vételét, „kötelességként” teljesítjük; mindaddig, amíg ezen a területen nem történik változás, aligha tudjuk beláttatni gyermekeinkkel, hogy az Egyház életének és tanításának a lényege a liturgia. A liturgikus katekézis a felnőttek, sőt a papság számára is létfontosságú. Magának az Egyház fogalmának az újjászületésére van szükségünk, az egyházközség lelki átalakulására, imádságos életünk megújitására. Gyermekeink hitoktatását erre a szemléletre kell alapozni - minden egyéb próbálkozás, vallásoktatási „elvi és módszertani vita” eleve kudarcra ítélt.