Szent Demeter Görögkatolikus Egyházközség, Budaörs

A kereszténység nem filozófia, erkölcstan vagy rituálé. A kereszténység az új élet ajándéka Krisztusban, az új élet pedig az Egyház. Mi, akik „irgalomra találtunk” (1Pét 2,10), Benne alkotjuk Isten új nemzetét, lélekben hálát és áldozatot ajánlva fel Neki, hogy folytassuk Isten művét a világban, tanúságot tegyünk a megváltásról, és növekedjünk az Igazság és a Kegyelem ismeretében. Ezért van a liturgiának kitüntetett helye és szerepe az Egyház életében. A liturgia nem csupán az Egyház életének egy bizonyos megnyilvánulási formája: a szertartásokban az Egyház lényegét ragadhatjuk meg, a liturgia az Egyház lélegzete, szívverése, folytonos önkinyilatkoztatása. A szentségek, elsősorban a Szent Eucharisztia révén válik az egyház, ahogyan egy teológus megfogalmazta, „azzá, ami”, vagyis Krisztus Testévé, az emberek új egységévé Őbenne. A liturgia szó a hívők közös cselekedetére utal. Az Egyház szó jelentése szintén „gyülekezet”, „ahol ketten vagy hárman összejönnek...”. Ebben a gyülekezetben és általa „a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test” (1Kor 12,12). A liturgia révén egyesülünk Isten Igéjével, megismerjük Isten akaratát, megemlékezünk Krisztus haláláról és feltámadásáról és fogadjuk a Szent Léleknek keresztény életünk, mindennapjaink során segítő ajándékait. Tehát a liturgia révén lesz az Egyház valóban - mint ahogyan Antiochiai Szent Ignác meghatározta - „a hit és a szeretet közössége”. A hívők a Keresztség és a Bérmálás szentsége által kapcsolódnak be az Egyház életébe. A Keresztség által új életre születünk; a Szent Kenet bennünket is felken arra, hogy az Egyház valamennyi tagjával együtt Istent szolgáljuk; a Szent Eucharisztia szentségében az egyetlen áldozat felajánlásával, az egy Kenyérből és egy Kehelyből részesedve, megújítjuk az egység ajándékát. A napos, hetes és éves liturgikus ciklusban az Egyház Krisztusra emlékezik, hogy az Ő jelenléte és a Szent Lélek kegyelme tökéletesen áthassa egész életünket. Összefoglalva tehát azt mondhatjuk: egy-egy közösség (az „egyházközség”) a liturgia révén valósíthatja meg önmagát Egyházként, így alkothat új egységet Isten ismeretében, Ővele egyesülve.